Inici > Ecos de l'Odissea > A görögök megvakítják Polüphémoszt (Els grecs orben Polifem), de György Rába

A görögök megvakítják Polüphémoszt (Els grecs orben Polifem), de György Rába

.

.

.

.

¿Quina mà venjativa i severa
buidava la nina d’aquell ull gegant?

Joan Maragall

La sardana

.

.

.

A görögök megvakítják Polüphémoszt

.

Mert egyszemű
mert ebéde ínyencfalata más
mert gyalogútja nem ismeretes
mert pásztorkodik bár született kovács
mert nem hallott napszámra kárókatonát
mert a jelen énekét füleli
mert nem épít barlangjában tanyázik
mert barlangját építi babérfüggönnyel ékíti
fedeznek a lábszárak térdhajlatok
izzó rudat emelnek
mint hajóbordán a csapszeg lyukát
szúrják-fúrják ki egy szemét
mert odúja a halál otthona
.

De hírek élnek benne is
minden látó szem egyformán mint nap ragyog
s mindenkiben lakik egy halál
szirt-tépő izmát épp úgy feszíti
mint puszta kézzel evező
a jelen teste látható
s trillázhat bár édesen
zománc pihéket hullat a jövő
.

Rába György (Budapest, 1924 – Budapest, 2011)

Rába György (Budapest, 1924 – Budapest, 2011)

Még útra kel itt sok hajós
a hökkenet nem múlik el soha
a mert és a de párbeszédét
meddig hallgatod
örökös vizek ura
.
György Rába
.
.
.
.
.
.
.

.

Els grecs orben Polifem

.
Perquè tan sols té un ull
perquè el seu mos preferit al dinar és diferent
perquè el seu corriol és desconegut
perquè pastoreja malgrat ser ferrer
perquè no ha sentit els corbs marins fa dies
perquè para l’orella al cant del present
perquè no construeix aixoplugant-se a la seva cova
perquè basteix la seva cova encortinant-la amb llorers
amagats darrere els plecs dels genolls
alcen una estaca al roig viu
com un forat barrinat al costellam del vaixell
piquen i buiden el seu sol ull
perquè la seva llar és la casa de la mort.
.
Però el que s’explica resta viu en ell també
tots els ulls que hi veuen són iguals en lluir com el sol
i en tothom hi nia una mort
els seus muscles arrenca-roques els flexa
com un que rema amb les mans nues
el cos del present és a la vista
i refila tan dolçament  com pot
el futur deixa caure flocs d’esmalt.
.
D’aquí salparan encara molts navegants
l’estupor no s’esvairà
fins quan escoltaràs
el diàleg del perquè amb el no obstant
senyor de les aigües eternes
.
(Versió lliure)

.

.
.
.
.
.

Les grecs aveuglent Polypheme

.
Parce qu’il n’a qu’un œil
parce qu’au déjeuner son morceau préféré est différent
parce que la sente où il marche n’est pas connue
parce qu’il vit en berger quoique né forgeron
parce qu’il n’a pas passé ses jours à écouter le cormoran
parce qu’il tend l’oreille au chant du présent
parce qu’il ne construit pas ayant sa caverne
parce qu’il est constructeur de sa caverne et qu’il la décore avec une tenture de laurier
derrière un rideau de jambes jarrets pliés
on lève un pieu chauffé au rouge
et comme dans les bois d’un bateau on perce un trou de cheville
on pique on creuse son œil unique
parce que son terrier est la demeure de la mort
.
Pourtant ce qui se raconte en lui reste vivant
tius les yeux qui voient sont pareils ils brillent comme le soleil
et dans chaque homme habite une mort
ses muscles arracheurs de rochers il les bande
comme les bande celui qui rame à mains nues
le corps du présent est visible
et l’avenir a beau égrener de doux trilles
il laisse tomber des plumes en émail
.
D’ici partiront nombre encore de navigateurs
la stupeur ne passerai jamais
jusqu’à quand écouteras-tu
le dialogue du parce que et du pourtant
seigneur des eaux éternelles
.
Adaptation de Maurice Regnaut et d’Anikó Fázsy
.
.
.
.
.
.

.

The Greeks are blinding Polyphemus

.

Because he is one-eyed
because his dinner his choice morsel are different
because his footpath is not known
because he shepherds it though he is a born blacksmith
because he has not heard cormorants for days
because he perks an ear to the song of the present
because he won’t build he camps out in his cave
because he builds his cave adorns it with curtains of bay leaf
shins kneww-bends dress and cover
they lift a red-hot pole
like the plug hole on a ship’s rib
they poke ream out his eye
because his hovel is a home of death
.
But news lives in him too
every seeing eye gleams alike like a sun
and in everyone there dwells a death
same as someone rowing with bare hands
he’ll flex his cliff-ripping muscle
you can see the present’s body
and let it trill as sweetly as it might
the future lets drop flakes of enamel
.
Many a seafarer will yet sail here

being taken aback will never be over
how long will you be listening
to the dialogue of because and but
lord of eternal waters

.
Translated by Emery George
.
.

.

.

.

  1. Encara no hi ha cap comentari.
  1. No trackbacks yet.

Deixa un comentari

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

Esteu comentant fent servir el compte WordPress.com. Log Out / Canvia )

Twitter picture

Esteu comentant fent servir el compte Twitter. Log Out / Canvia )

Facebook photo

Esteu comentant fent servir el compte Facebook. Log Out / Canvia )

Google+ photo

Esteu comentant fent servir el compte Google+. Log Out / Canvia )

Connecting to %s

%d bloggers like this: